Nem titok, hogy a világban nagyon sok mindennek a pénz a mozgató rugója.
Az, hogy ha szeretettel szeretnénk segíteni, támogatni, sokszor nem elfogadható tényező, vagy egyáltalán nem értékmérő.
A szívességbank lényege az, hogy egy helyi közösség tagjai „szívességeket” cserélnek egymás között, azaz munkát végeznek, szolgáltatnak, adnak és kapnak, és mindezt egy értékmérő segítségével számolják el.
A rendszer azon az elgondoláson alapszik, hogy mindenki rendelkezik olyan tudással, képességekkel, amelyek segítséget jelenthetnek mások számára. Az egyén által adott és kapott szívességeknek hosszú távon ki kell egyensúlyozniuk egymást, ám nem két ember viszonylatában, hanem a közösség szintjén.
A szívességbankok rendszerint külön erre a célra létrejött helyi közösségek. Ám nincs feltétlenül akadálya annak sem, hogy egy másféle ügyekben is együttműködő helyi kisközösség működtessen cserekört
A Szívességbank funkciója mondhatni kizárólag ebben nyilvánul meg.
Itt a felajánló a gondoskodását, szeretetre való képességét, tudását, idejét ajándékozza.
Hatása külön-külön is, de leginkább együttesen fejti ki építő, társadalomjavító, emberszerető közösségét.
Legfőbb előnyei:
- felelősségvállalásra ösztönöz,
- erősíti a személyes kapcsolatokat,
- közösséget épít,
- az “adás” örömére tanít,
- öntevékenységre sarkall,
- segíti az eltérő társadalmi csoportok közeledését,
- erősíti az elfogadást,
- önbizalom fejlesztő,
- segíti a személyiség épülését.
- A szívességbank hozadékai
A társadalmi, illetve szociális hozadékok az alábbiak szerint prezentálhatóak:
- A tisztességes munkát értékeli, így felelősségvállalásra ösztönöz. Mivel az „üzlet” egy hosszútávra előretekintő rendszerben jön létre olyan emberek között, akik előreláthatólag évekig részesei lesznek a szívességbanknak, és többnyire azonos lokális közösségbe is tartoznak, így a tagoknak felelősséget kell vállalniuk a magatartásukért, a szolgáltatásokért, termékekért; tehát csak a tisztességes munkának lehet jövője egy KÖR-ben.
- Erősíti a személyes kapcsolatokat, közösséget fejleszt és épít. Egy szívességbanki akció két módon hathat az kapcsolatokra. Az egyik esetben olyan tagok között történik az adás-vétel, akik már ismerik egymást; a sikeres együttműködés erősíti kapcsolatukat. Más esetben olyan tagok között, akik azelőtt még nem ismerték egymást. Az üzletnek köszönhetően megismerkednek, a pozitív tapasztalat pedig optimális táptalajt nyújt egy értékes kapcsolat kialakulásának. A gyarapodó személyes kapcsolatok hálójának eredménye pedig egy jól működő közösség. A közösségben való gondolkodás erősödését természetesen a rendszeres találkozók is szolgálják, amelyeknek egyik fő célja a „mi” tudat kialakítása.
- Megtanít az „adás örömére”. A tapasztalat szerint a tagok munkához való viszonyát meglehetősen pozitívan befolyásolja, hogy személyes kapcsolatot ápolnak azzal, akinek a felkínált terméket készítik, vagy szolgáltatást végzik. Az egymás iránt érzett megbecsülés, tisztelet arra ösztönzi a tagokat, hogy – bár a pontok által megtörténik az ellentételezés – többet adjanak, mint ami „jár”, vagyis a termékek, szolgáltatások minősége a lehető legmegfelelőbb legyen a szívességet igénybe vevő számára. Ez a hozzáállás pedig éppen ellentéte a modern társadalmak lényegi elemének tartott én központúságnak és elidegenedésnek.
- Öntevékeny együttműködésre sarkall, a szubszidiaritás elvét tükrözi. A tagok nem maguk egyedül, hanem egymás kölcsönös segítésével szeretnék a problémáikat megoldani. Emellett a szívességbank részesei nem egy „felülről” érkező segítségre, beavatkozásra várnak, hanem saját kezükbe véve ügyüket a közösségben rejlő erőforrásokra támaszkodnak.
- Az eltérő társadalmi csoportok közeledését segíti, ezáltal erősíti az elfogadást. A KÖR-nek egyaránt lehetnek hasznos tagjai azon különböző társadalmi rétegekhez, etnikumokhoz, szubkultúrákhoz tartozó egyének, akik egyébként nem, vagy csak esetlegesen kerülnének egymással kontaktusba. A szívességbank kereteiben megélt pozitív tapasztalatok gyengítik az egyes csoportok közötti idegenkedést, a közösség „mi” tudatának kialakulása nyitottságra és elfogadásra ösztönöz.
- Fejleszti az önbizalmat, segíti a személyiség épülését. Az általános individualizáció, a feleslegesség érzetének személyiségromboló hatása globális szinten ismert jelenség. Az a megtapasztalás, hogy a közösségnek szüksége van ránk, és hogy amit teszünk, tudunk, az értékes és fontos; jelentősen csökkenti, optimális esetben meg is szünteti az ilyen negatív énképek kialakulását.
Feleslegessé váltak a háztartásban ruhák, kozmetikumok, technikai eszközök vagy esetleg berendezések?
Ha elmész vásárolni, egyúttal szívesen bevásárolnál idősebb, vagy mozgásában korlátozott személynek?
Örömmel vigyáznál egy rövid ideig gyermek(ek)re?
Szívesen segítenél élhetőbbé tenni valaki környezetét?
Szeretettel várunk!
