Hírek & Események

Úgy röhögök, miközben próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy elkezdjem az aktuális blogot…
Szóval hív a barátnőm és belezokog a telefonba, hogy most jött meg a levél a fia leendő általános iskolájából, miszerint felvették a kívánt tagozatra, első osztályba és várják az első szülői értekezleten. „Niiincs töööhööbb ovííís gyerekeeeeeem”. Nyílván nekem is könny szökött a szemembe, mert emlékszem a terhességére, sőt arra is, amikor az első gyermekével volt várandós lassan 11 éve. Eszméletlen gyorsan szálltak el ezek az évek, és még számomra is felfoghatatlan, hogy már a kisebbik gyereke is iskolás lesz. Szóval én is meghatódtam, és közben mégis egyszerre tört fel belőlünk a röhögés. Amúgy is rém viccesek vele (is) a beszélgetések. Szinte mindegy, hogy miről kezdünk el társalogni, tuti, hogy előbb utóbb a porontyoknál kötünk ki.

• Képzeld, a lányom megnyerte a hétvégi versenyt.
• Láttam a FB-on szívem, gratulálok. Jaj, Hannikám már azt is ki tudja mondani, hogy dezoxiribonukleinsav (na jó, azt még nem, csak nem jutott eszembe jobb szó).
• Nem mondod, tényleg?  De ügyes! És jól viseli már a hajmosást?
• Javul a helyzet. Figyu, neked is azt csinálta ennyi idősen, hogy …  és így tovább….

Namármost, ezek a beszélgetések akkor is ide lyukadnának ki, ha a kvantumfizikáról kezdtünk volna el beszélgetni (kicsi az esélye), de a lényeg az, hogy ez már mindig így lesz? Mint amikor mindenkinek a gyerekem fotóit mutogattam a Sztárban sztár leszek öltözőjében anno. Most meg csak a gyerekekről tudunk beszélgetni a barátnőkkel. Anyasors. Jut eszembe az anyasorsról, elérkezett a nap, amikor úgy éreztem, hogy Hannit ideje elvinnünk magunkkal egy rendezvényre, történetesen a Kincsem Parkba. Nagyon vártam már, de izgalommal vegyes várakozás volt ez. Eszembe jutott Julia Roberts a Pritty Woman című filmben, ahogy a nagy kalapjával betipeg a derbire. Bár ez nem derbi volt, de azért jeles esemény, és én háziasszonyi szerepet töltöttem be.

Kalapom is volt, ami pont az első tíz percben repült le nagy ívben a fejemről, amikor györnyedve rohantam Hanni után, aki éppen minden embert meg akart ölelni… az összeset. Még azért akkor is bizakodtam, hogy jó ötlet volt Hannit elhozni a „munkába”. A következő pillanatban odaléptek hozzám, hogy szeretnének közös fotót. Az esetek többségében ilyenkor készséggel állok rendelkezésre, de ez nem az az eset volt. Hanni ugyanis úgy döntött, ha már a Kincsem Parkban vagyunk, versenylovakat megszégyenítő gyorsasággal tűnik el a szemem elől, így muszáj voltam visszautasítani a kérést. Még – hogy stílszerű legyek – kutyafuttában visszanézve láttam a csalódott arcokat, de nem volt időm ezen rágódni, mert Hanni tényleg teljesen fel volt pörögve. Itt már azért kezdett megfordulni a fejemben, hogy a következő 8574653786 évben biztosan nem jön velem olyan eseményre, ahol dolgoznom is kell. Nem beszélve arról, hogy a ruhám sem volt éppen gyerekkompatibilis, és hogy is fogalmazzak finoman, kezdett szakadni rólam a víz…

Nna, amikor ezen is túljutottunk, megfogtam Hannit, felmentünk a lelátóba, ahol azért nagyjából biztonságban tudtam magunkat. Kicsit nyugisabb percek következtek, de csak addig, amíg le nem kellett mennem a díjátadóra. Az megvan, amikor adom át az érmet, és a periférikus látószögemben érzékelem, hogy a lányom üvölti a boxunk üvegére tapadva, hogy aaaaanyaaaaaa? Szegény Krauszom próbálta nyugtatni, elterelni a figyelmét, de a szeparációs szorongás karöltve a dackorszakkal mindent felülírt. Mit ne mondjak, elég nehéz volt fókuszálnom.

Visszaolvasva tök vicces, és ez valószínűleg olyan sztori, amin jókat fogunk majd kacarászni húsz év múlva egy családi ebéden, de megélni akkor azért nem volt ilyen szórakoztató. Elég nagy dilemma volt, hogyan végezzem jól a dolgom, ha közben látom sírni a gyerekemet. Ebben a helyzetben mi vagyok inkább: háziasszony vagy anya? Mi van, ha így egyikben sem vagyok jó? Az vígasztalt, hogy tudtam, Hannikám a legjobb kezekben van az apukájával, de azért bevallom, a nap végére jobban kifáradtam, mint valaha.

Ja, hát a lényeget majdnem kihagytam! A lufik! Ez a rendezvény tele volt lufikkal, amiket ugye minden gyerek szeret. Az én gyerekem azonban nemcsak úgy szimplán szereti a lufikat, hanem rajong értük. Szinte hipnotikus állapotba kerül tőlük. Ha meglát egy lufit (vagy labdát), megszűnik a külvilág és addig megy, amíg meg nem szerzi. Akkor is, ha esetleg egy másik gyerek kezében van, ő elveszi. Mondanom sem kell, hogy ebből is akadtak nehézségek.

Ahogy hasonló helyzetekből a játszótéren is általában. Komolyan mondom, szinte minden alkalom felér egy akciófilm izgalmával. Először is le kellett küzdenem, hogy féltettem a hintától, vagy attól, hogy egy éppen hintázó gyerek elé/mögé megy, és megsérül. Aztán a csúszda… pffff. Mi van, ha megeszi a homokot, vagy ami rosszabb, macskakakit talál benne, és azt eszi meg? Vagy csak megfogja és utána a szemébe nyúl azzal a kezével… Egyszer azt olvastam, hogy attól meg is lehet vakulni…  Szóval a játszótér nekem az elején olyan volt, mint egy veszélyekkel teli túlélő túra, ahonnan örülni kell, ha élve kijutunk.

Ez pár alkalom után szerencsére enyhült, mostanra viszont a legnagyobb babacsatatér. Ez alatt azt értem, hogy ahogy az én gyerekem a lufit és labdát veszi el előszeretettel másoktól, tőle meg a homokozó lapátot, vödröt és úgy egyáltalán minden mást. Persze az én harcos Marikám nem hagyja magát és visszavesz mindent, sőt még azon felül is. Eleinte ilyenkor közbeléptem, leguggoltam mellé és próbáltam elmagyarázni neki, hogy ez nem szép dolog, adja vissza, és majd ő is megkapja, ha a másik kisgyerek kijátszotta magát vele. Ezt ő általában meg is értette, de azt tapasztalom, hogy a szülők többsége nem így viselkedik. Kár szépíteni, az anyukák nyolcvan százaléka nyomkodja a telefonját, és nem is tudja, hogy mit csinál a gyereke. Ha mégis látják, hogy a gyerekük éppen homokot szór egy másik gyerek szemébe, vagy éppen kitépi egy másik baba kezéből a játékot, akkor sem avatkoznak közbe.

Bevallom, ez meglep. Én valószínűleg túlkompenzálok, mert nem akarom, hogy a személyemet illető előítéletek Hannira is kiterjedjenek (bár már most észreveszek egy-két pillantást, ami egyértelműen ennek szól). De azt sem akarom, hogy én mindig rászóljak a saját gyerekemre egy másik gyerek védelmében, és ebből Hanni azt szűrje le, hogy érte meg nem állok ki… Szóval ez nekem tényleg nagy dilemma. Mint oly sokszor, most is szívesen veszem az ezzel kapcsolatos észrevételeket, tanácsokat. Ti hogyan viselkedtek a játszótéren? Engeditek, hogy „lemeccseljék” egymás között a gyerekek, ki nyeri a lapátot, vagy próbáljátok tanítani nekik a társas együttélés alapszabályait?

Pályázatra küldött írásokat olvasok. Nagy papírhalom. Száznál több írás. A téma: család, közösség, boldogság, ennek keresése – s ezek variánsai.
A kis dolgozatok, versek, novellák íróiról csak a nevük és az életkoruk árulkodik. Tizennyolctól kilencven évesig minden korosztály képviselve van. Férfiak, nők, édesanyák, édesapák, nagymamák, nagypapák, elváltak, özvegyek, házasulandók, mostohák, lányok, fiúk – igen vegyes a kép, éppen ezért sokatmondó.

Olvasom a sikerült vagy kevésbé sikerült, olykor igen suta próbálkozásokat – egyben mind hasonlók: őszinték. Nem szeretek dönteni, nehezen is döntök. Mert valami még a gyenge írásokban is megragad: a sorsok üzenete. Így a kötelező hét kiválasztott helyett már vagy huszonöt írást tettem félre. S ahogy ma reggel összegezni próbáltam magamban a benyomásaimat, egy régi levél jutott eszembe. Egy tanárnő írta. Emlékszem, válaszoltam is rá. Kis keresgélés után rátaláltam.

„Kedves Erzsébet!

Két nappal ezelőtt a boltban, ahol évek óta nap mint nap vásárolok, leborítottam öt sor ananászkonzervet. Ha megkérdi, hogy miért tettem, nem tudnék rá válaszolni. Úgy éreztem, hogy szétrobbanok, ha valami skandalumot nem csinálhatok, most rögtön. Álltam a hatalmas robajjal szétguruló konzervesdobozok között, s csak arra emlékszem, hogy utánanéztem az egyiknek, amelyik a fűszeres gondola alá gurult. Aztán kitört belőlem a sírás. Az irodában tértem magamhoz, ahol azt kérdezték aggodalmasan, hívjanak-e mentőket. Nem, nem kértem mentőket, szépen bocsánatot kértem, és hazamentem a mosatlan edények és a szétdobált életem közé.

Harmincéves leszek, és üvölteni szeretnék, mint Csehov hőse: Még nem történt velem semmi! És mert őszinte vagyok, azt is hozzáteszem, hogy még nem csináltam semmit. Annyi mindent ígér a világ itt körülöttem, annyi mindennel hiteget. Megyek a fényes kirakatok között, és azt mondogatom magamban, én szabadságra születtem. És nincs más körülöttem, mint kötelesség. Kötelesség az iskolában, ahol tanítok, kötelesség a családban, ahol én vagyok a legnagyobb lány, és kötelesség a gyerekeim előtt, akiknek én vagyok a legnagyszerűbb anya és kötelesség a férjemmel szemben, aki csak sejti, ki vagyok valójában, jó feleség, igaz szerető, de mintha nem hinné el.

Én pedig szabad szeretnék lenni, de úgy, hogy ne legyek hűtlen és ne legyek szószegő. Lehet, hogy fantáziáló kékharisnyának tart. Most éjjel egy óra van, és képtelen vagyok befejezni harminchat dolgozat javítását. A fogalmazások a szabadságról szólnak. Tizenhat éves gyerekek írták. Én írattam velük. Gyönyörűek!”

Eddig a levél. A válaszon sokat tépelődtem. Végül hetek múlva ezt írtam:

„Kedves Tanárnő!

Azokon az elgurult ananászkonzerveken biztosan túl van már. Nekem is megvoltak a magam ananászkonzervei, azt hiszem, mindenkinek megvannak. Kinek messzebbre gurulnak, kinek közelebbre.

Az egészen még aligha lehet túl. Talán mert harmincévesen másképpen tudja az életet az ember. Negyven körül már sejt valamit. De elfogadni, amit megsejtett, hogy feladatra születtünk, dolgunk van – még nem biztos, hogy képes.

Ezen a nyáron egy hosszabb utazáson voltam, egyedül. A sok benyomás mellett, ami ért, volt időm gondolkodni. A távolság a családtól s minden megszokottól valamiféle nagy szabadságot adott, még egy igazi nagy változtatás gondolatával is eljátszottam ott, a világ túlsó felén. Aztán a vágyott hazaérkezés után nem sokkal megint úgy éreztem, hogy mennem kéne, hogy el kéne indulni megint, mert más sincs, mint kötelesség, rágjuk a kásahegyet nap nap után. És akkor egy éjszaka bementem a gyerekszobába, néztem az alvókat, mosolyogtam és könnyeztem, lefeküdtem a szőnyegpadlóra és ott maradtam ébren, hajnalig. Pár nap múlva a kezembe került egy könyv, Saint-Exupérynek, a Kis herceg írójának gondolatait tartalmazza. Citadella a vaskos kötet címe. Találtam benne néhány mondatot, melyek úgy érzem, felelni látszanak mindkettőnknek.

Béke csak a világra jött gyermekekből, az elvégzett aratásból, a végre rendbetett házból születik. Az örökkévalóságból, amelybe az elvégzett dolgok megtérnek. A telt csűrök, az alvó birkák, az összehajtogatott fehérneműk békéje, egyedül a tökéletesség békéje, azé, ami, ha egyszer jól elvégeztük, Istennek adott ajándékká lesz. Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak tudata, hogy nem vagyunk…”

Az iskoláskor előtti gyermekek 17 százalékát érinti fejlődési megkésettség vagy eltérés. Nekik segít a Családbarát Magyarország Központ Gyermekút projektje.
Az eltérő, megkésett fejlődésű kisgyermekek és családjaik hatékonyabb ellátását támogatja a Családbarát Magyarország Központ európai uniós finanszírozású Gyermekút projektje (Kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése, EFOP-1.9.5-VEKOP-16-2016-00001).

Az iskoláskor előtti gyermekek mintegy 17 százalékát érinti valamilyen fokú fejlődési megkésettség vagy eltérés egy nemzetközi kutatás szerint. Rendkívül fontos, hogy a kicsik fejlődési eltéréseit minél korábban felfedezzék és a gyermek a megfelelő szakemberhez kerüljön. A Gyermekút projekt abban segít, hogy az érintett gyermekek és családjaik, valamint az ellátásukban dolgozó szakemberek időben és megfelelő felkészültséggel kapcsolódjanak be a felismerés, a diagnosztika és a fejlesztés, terápia folyamatába. A projekt eredményeit 2022. május 19-én egy zárórendezvény keretében összegezték a megvalósítók.

AGGODALOM ÉS MEGNYUGTATÓ SEGÍTSÉG

– A kisgyermekek fejlődési eltéréseinek korai felismerése, kezelése, egészséges életkezdetük támogatása a családügyi törekvések egyik fontos alaptétele. A Gyermekút projekt eredményei pedig újabb segítséget jelentenek a magyar családoknak, hogy minél könnyebben, minél nagyobb biztonságban nevelhessék gyermekeiket – fogalmazott Dr. Beneda Attila családpolitikáért felelős helyettes államtitkár.

„Magam is átéltem anyaként az elveszettség érzését, amikor a sok szakértő és még több tanács ellenére sem tudtam, mit kezdjek a gyermekemmel – idézett fel egy személyes élményt Dr. Szuromi-Kovács Ágnes, a Családbarát Magyarország Központ ügyvezetője. Nem csoda, hogy örültem, amikor a kisfiammal kapcsolatban egy szakember egy olyan diagnosztikus eszköz, kérdőív kitöltésére kért, amit a Gyermekút égisze alatt fejlesztettek. Abban a pillanatban azt éreztem, hogy igen, ennek a munkának igazán volt értelme!”

A 2017-ben indult és 2022 májusában záruló Gyermekút projekt a keretében eddig

28 féle képzés keretében 12 ezer szakembert, például védőnőket, kisgyermeknevelőket, gyógypedagógusokat, orvosokat képeztek ki, kialakítva ezáltal egy országos kapcsolati hálót;

olyan protokollokat és irányelveket határoztak meg, mint a koraszülöttek utógondozási irányelve, az iskolába lépést megelőző komplex vizsgálat protokollja, az óvodai fejlődéskövető szűrővizsgálatok rendszere és a mozgásterápiás protokoll;

fontos lépést jelent továbbá a kora gyermekkori intervenció területén a hazai fejlesztésű, egységes vizsgáló- és szűrési módszerek kidolgozása is, többek között a kisgyermeknevelők, óvodapedagógusok által használt, a kisgyermekek nyomon követését segítő gyermekfejlődési kérdőív vagy az iskolába lépést megelőző, komplex vizsgálat.

86 könyv, illetve szakmai kiadvány jelent meg a kora gyermekkori intervenció három nagy szakaszához – a felismeréshez, a diagnosztikához és a fejlesztésterápiához – köthetően;

A projektben a szakemberek képzésére helyezték a hangsúlyt, illetve olyan módszertani anyagokat, tananyagokat dolgoztak ki, amelyek a legkorszerűbb szakirodalmát adják a területnek. E tudásanyag mára több hazai felsőoktatási intézményben a mindennapi tananyag része lett.

AZ ELSŐ ÉLETÉVEK A LEGFONTOSABBAK

– Az első életévekbe való befektetés a gyermek teljes életpályáját tekintve komoly megtérülést hoz, sokkal többet, mint a későbbi életkorokban történő befektetések – mutatott rá Dr. Kereki Judit, a projekt szakmai vezetője.

A május 19-én szervezett konferenciával záruló projekt a Családbarát Magyarország Központ vezetésével és konzorciumi partnerei, a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet, a Klebelsberg Központ, a Magyar Államkincstár, a Nemzeti Népegészségügyi Központ és az Oktatási Hivatal közreműködésével valósult meg. Közös munkájuknak köszönhetően, a képzések eredményeként nő és egységesebbé válik a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek tudása, valamint a szülők képzésével az érintett családok tudatosabban, kompetensebb módon tudják támogatni gyermekeik erősségeit, így javítva a gyermekük, illetve családjuk egészének életminőségét.

Bővebben a Gyermekútról: www.gyermekut.hu

– Az unoka számára a nagyszülő nem a hab a tortán, hanem egy meghatározó pillér a fejlődésében – vallja Léder László pszichológus.
Azt is kiemeli: a nagypapának egyenrangú szerepe van a nagymamával, ezért is nagyon fontos, hogy az első perctől fogva részt vegyen az unokája életében. A téma kapcsán két boldog „érintettel” is beszélgettünk életük egyik legszeretetteljesebb kötelékéről.

Szigeti Ferenc és Zétény
Szigeti Ferenc már közel másfél éve lubickol a nagypapa szerepben. A Karthago együttes alapítója, zeneszerzője és dalszövegírója derűsen idézi fel azt a napot, amikor megtudta, hogy unoka érkezik a Szigeti-famíliába.

– A hír feldobott, mert már azt hittem, sosem leszek nagyszülő – meséli nevetve. – Két felnőtt gyermekem van és egyik sem kapkodta el a családalapítást. Amikor Dániel fiam bejelentette, hogy a párjával kisbabát várnak, váratlanul ért és meglepett a hír, hogy nagypapa leszek, de természetesen boldogan fogadtam ezt az örömteli fejleményt. Úgy gondolom, hogy már benne vagyok a korban és a kollégáim nagy többsége már jó ideje nagypapa. Amikor a kis Zétény 2020. december 18-án megszületett, az első gondolatom az volt: nála szebb karácsonyi ajándékot nem is kaphattam volna.

A zenész elmondása szerint jó érzéssel tölti el, hogy nagypapaként bepótolhatja mindazt, amit a saját gyerekeinél netán kihagyott.

– Amikor a fiam és a lányom kicsik voltak, nem tudtam annyi időt velük tölteni, mint amennyit szerettem volna – mondja Ferenc. – Abban az időben a Karthago legsikeresebb korszakát éltük, egy évben 300-320 koncertet adtunk a zenekarral, állandóan turnéztunk itthon és külföldön is, néha 2-3 hónapos körutakon vettünk részt. Eközben alig láttam a gyerekeimet: nem szépítem, az első 3 évük gyakorlatilag kimaradt az életemből. Reményeim szerint az unokám, Zétény érkezésével bepótolhatom mindazt, amit a gyerekeimnél elmulasztottam.

SOKOLDALÚ NAGYPAPA – TELE TERVEKKEL

Ferenc azt is hozzáteszi: bár a napjait most még nem tölti ki az unokázás, alig várja, hogy Zéti nagyobb legyen, és a szülei minél gyakrabban hagyják a kissrácot a nagypapáékra.

– Sokat fogunk játszani, és szeretném sok mindenre megtanítani őt – avat be a terveibe. – Például a mozgás szeretetére. Jómagam végigsportoltam a gyerek- és a fiatalkoromat: bokszoltam, úsztam, eveztem, vitorlázórepültem, konditerembe jártam, illetve oda a mai napig járok. Nagyon mozgáspárti vagyok és az unokámat is a rendszeres testmozgásra fogom buzdítani. Emellett sokat énekelek és gitározok majd Zéténynek, igyekszem jó irányba terelni a zenei ízlését, elérni, hogy befogadó legyen a zene iránt, és hogy értse azt. A zene rendkívül fontos lelki támasz tud lenni, legalábbis engem nagyon sokszor átsegített nehéz pillanatokon. Fontos, hogy megtanulja érteni, jól értelmezni és kellőképpen élvezni is a muzsikát, mint ahogy azt is fontosnak tartom, hogy az unokám a zene mellett más művészeti ágak felé is nyitott legyen.

– Rajzolni is mindig nagyon szerettem, szeretek és szoktam most is, arra is jó lenne megtanítani – említi még egy hobbiját a zenész. – De tovább megyek, általános iskolás koromban imádtam bábozni. Később apaként a gyerekeimnek is sokat báboztam, ők is nagyon élvezték, és valószínűleg Zétényt sem fogom kihagyni a sorból (nevet). Sem a meseolvasásból. Annak idején mindig fejből meséltem a gyerekeimnek, amivel jól megmozgattam a fantáziámat. Szerettem improvizálni, a fiam és a lányom pedig tágra nyílt szemmel hallgatta az újabbnál újabb mesés kalandokat. Alig várom, hogy az unokámmal is átélhessem ezeket az élményeket!

AMIKOR LEKERÜL A TEHER

Léder László pszichológus szerint a nagypapák is egy picit elszenvedői annak a családi struktúra-kultúra változásnak, ami az elmúlt 100-150 évben történt.

– Annak idején, 100-150 évvel ezelőtt a nagycsaládok együtt éltek, vagy legalábbis a családtagok nem éltek távol egymástól, és a nagypapák egész egyszerűen ott voltak a családokban: a jelenlétükkel neveltek – magyarázza a szakember. – Ezzel szemben a mai modern családokban a nagyapák „B kategóriássá” váltak, háttérbe szorultak, és ezt nagyon sok kutatás is igazolja. Jobban oda kellene figyelnünk arra, hogy „visszakerüljenek” a családba, mert a kisgyermeknek a születése pillanatától kezdve szüksége van a nagyszüleire.

– A nagypapa-téma nem választható el az apa-témától sem, mert igencsak szoros összefüggést mutat az apa-kultúránkkal, és ebben nem állunk túl jól – teszi hozzá a pszichológus. – Ma a modern országokban és így Magyarországon is a férfiak, az apák felé van egy igen erős kenyérkeresői elvárás, ami azt jelenti, hogy ma egy apának az az elsődleges apai identitása, hogy pénzt keressen, eltartsa a családját. Ahogy a szakirodalom mondja, az apa a családban lévő apából a családért való apává vált. Amíg a férfiak családfenntartóként beleragadnak ebbe a szerepbe, addig ez a kenyérkeresői elvárás a nagyapai státusznál már megszűnik, és az unoka érkezésekor már lekerül a férfiak válláról az a teher, ha úgy tetszik, az a társadalmi bilincs, amelyet apaként akarva-akaratlanul cipeltek. Nemegyszer hallom az Apa-akadémiára járóktól, amikor megszületik az unoka: „Bárcsak az apám ilyen apa lett volna, mint amilyen nagyapa!” Vagyis nagyon gyakran azt látjuk, hogy a férfiak, az apák nagyapaként teljesednek ki abban a szerető, gondoskodó szerepben, amit apaként nem tudtak megélni.

A CSALÁD FELELŐSSÉGE

Léder László elmondása szerint a tapasztalat azt is mutatja, hogy az újdonsült nagyapák az unoka születése körüli időszakban „eltűnnek”.

– Azt szoktuk mondani, hogy ők vannak a harapási rangsor legvégén, és különösen igaz ez az apai nagyapákra – magyarázza a pszichológus. – Ők izolálódnak a legkönnyebben, őket vonja be legkevésbé a család, fejben őket véljük a család legkevésbé fontos tagjának. Egy picit hozzá is szoktunk ahhoz, hogy az a természetes, hogy a nagymamák ott vannak, segítenek, a nagypapák pedig távolról figyelik az eseményeket. Holott ez egyáltalán nem természetes, mert a nagypapáknak is szükségük van arra, hogy bevonják őket, meg az unokáknak is, sőt, a szülőknek is. Úgy gondolom, a család felelőssége, hogy ne rekesszék ki a nagyapát.

A szakember úgy véli: ahogy az apaság is családtervezéssel kezdődik, úgy a nagyapaság is.

– Ezért is az egyik fő üzenetem a kisgyerekes szülőknek: merjék aktivizálni a nagyapákat és erősítsék a szerepüket, mert jelenleg sokkal inkább azt látjuk, hogy amikor megszületik az unoka, akkor néha túl sok a nagymamából és túl kevés a nagypapából… Pedig az lenne a jó, ha mind a ketten aktív részesei lennének az új helyzetnek. Nagyon jót tesz ugyanis a nagyapának, ha már a várandósság alatt segít, bekapcsolódik, és a szülés körüli időszakban is ott van, mert az az érzelmi kötelék, amely az unoka és a nagyapa között kialakul, ugyanolyan korán kezdődik, mint a szülő-gyermek közötti kötődés.

A KÖZÖS ÉLMÉNYEK EREJE

– Vannak gyönyörű példák arra, hogy a nagyapák miként tudják megnyugtatni a síró újszülöttet, hogyan tudják megetetni a picit lefejt tejjel vagy tápszerrel – teszi hozzá a pszichológus. – És ne gondolja senki azt, hogy egy nagyapa nem teheti tisztába az unokáját, vagy hogy nem ringathatja a babát. Maga a nagypapaszerep semmilyen korlátot nem hordoz magában, tehát kisgyermekes szülőként egy kicsit oda kellene figyelnünk erre. Ráadásul a nagyapa korántsem csak a praktikus dolgokban tud segíteni. Az igazi unoka-nagyapa viszony az együtt töltött időben, a közösen megélt örömökben, élményekben „edződik” és válik bensőségessé, bizalmassá, egyre szorosabb kötelékké. Arról nem beszélve, hogy a kutatások szerint a nagyapák érzékenyebbek, tehát például, ha megbetegszik a nagymama, vagy ha gyászhelyzet alakul ki, akkor a nagyapák hajlamosak arra, hogy izolálódjanak, magukba zárkózzanak, ami további kockázatokat rejthet számukra.

HOZZUK HELYZETBE A NAGYPAPÁT!

Léder László tehát különösen fontosnak tartja, hogy minél előbb hozzuk helyzetbe a nagypapát.

– A nagyapának egyedi szerepe van egy család életében, és ami nagyon fontos, egyenrangú szerepe van a nagymamával. Az unoka számára a nagyszülő nem a hab a tortán, hanem egy nagyon fontos pillér a fejlődésében. Tehát a nagyszülőknek alapvetően olyan szerepeket kell betölteniük, amit a szülőknek nem kell, vagy nem töltenek be. A nagypapa másképp ad át dolgokat, másképp foglalkozik a gyerekekkel, mint az apa, még akkor is, ha ő egy gondoskodó mintaapuka. Egy nagyszülő-unoka kapcsolat pont azért szép és védett, mert nincsenek benne azok a napi nevelési, gondoskodási feladatok, amik a szülőknél megvannak, tehát egy nagyszülőnek szabadabb a kapcsolata az unokáival, és az unokák pontosan erre a feltétel nélküli szeretetre, odafigyelésre áhítoznak. Nem utolsósorban a jó nagyszülő-unoka viszony a nagyszülők számára életmentő lehet, mert teljesen egyértelmű, hogy sokkal kevésbé betegesek és tovább élnek azok a nagymamák és nagypapák, akik mély és szeretetteljes kapcsolatot ápolnak az unokájukkal.

„EZ A SZERELEM AZÓTA IS TART…”

Nádler József és Zoé
Nádler József egy 9 éves kislány boldog és büszke nagypapájaként ragyogó arccal mesél a család szeme fényéről.

– Zoé Szofi az egyetlen unokánk, az egy szem fiunk csemetéje, és a feleségemmel már nagyon vártuk – mondja mosolyogva. – Amikor megszületett, leírhatatlan örömet érzetünk: érdekes módon teljesen másfajta örömet, mint annak idején, amikor a fiunk, Róbert a világra jött. Emlékszem, amikor megkaptuk a hírt, hogy Zoéka megérkezett, rögtön rohantunk be a szülészetre, hogy mielőbb megnézzük a gyönyörű pici lányt. Mondanom se kell: meglátni és megszeretni… és ez a szerelem azóta is tart. Szerencsére kezdettől fogva sok időt tudunk vele tölteni, és jut is elég idő az unokánkra. Annak idején, amikor a fiam cseperedett, édesapaként és családfőként rengeteget dolgoztam, keményen hajtottam a mókuskereket. Most, hogy nincs az a rohanás, sokkal több időm jut a családra, és többet tudok foglalkozni az unokámmal, mint annak idején a fiammal.

József azt is hozzáteszi: nagypapaként Zoé 1 éves kora után kapcsolódott be igazán aktívan a kislány életébe, amikor már bátran meg merte fogni az unokáját.

– Kicsi korától kezdve sokat volt nálunk, most is sok időt töltünk együtt, és igyekszem aktív nagypapaként jelen lenni, részt venni a mindennapjaiban. Amellett, hogy sok mindenre tanítgattam, tanítgatom, játszom is vele rendszeresen. Pici korában esténként – és a délutáni alvásnál is – gyakran kérte, hogy: „Papi, mesélj!”, és ha kellett, mellé is feküdtem, hogy elaltassam. Most is kéri, hogy meséljek, de most már inkább az én gyerekkoromból hozott történetek érdeklik, illetve most, hogy már megtanult olvasni, nemegyszer ő olvas nekünk, méghozzá igen ügyesen. A feleségemmel rengeteg közös programot szervezünk Zoénak, a kirándulástól kezdve a kulturális élményekig.

Nádler József és Zoé

„OLYANKOR CSAK NEKEM JÁTSZIK…”

– Az unokám második osztályba jár, és hál’ istennek jó képességű kislány – jegyzi meg a büszke nagypapa. – Egyébként is jó gyerek, ugyan most már kiskamaszodik, és ebből adódóan időnként „rendetlenkedik” egy kicsit, de ha elő is áll olyan helyzet, hogy egy picit erélyesebben kell rászólnom, akkor utána mindig bocsánatot kér, és mindig elbeszélgetünk arról, hogy jogos volt-e a dorgálás vagy sem. Nagyon szeretjük őt, de nem ajnározzuk túl, következetesek és szigorúak vagyunk vele: megadunk neki, amit lehet, de pontosan tudja, mik az elvárások a Papinál és a Maminál, és azokhoz alkalmazkodik. Azt is tudja, hogy bármikor számíthat rám-ránk, és az ajtónk mindig nyitva áll előtte.

József azt is büszkén újságolja, hogy az unokája egy ideje furulyaórára jár.

– Annak idején a fiam is tanult hangszeren játszani, ő hosszú ideig hegedült, úgyhogy Zoénak volt kitől örökölnie a zenei vénát. Nagyon szépen halad, több helyen szerepelt már zongorakísérettel. Mindig nagy boldogság tölti el a szívemet, amikor azt mondja: „Gyere, Papa! Furulyázok neked!” Mert olyankor csak nekem játszik… Hatalmas öröm, hogy van egy csodálatos unokám, aki már 9 éve bearanyozza a napjainkat. Amikor Zoé idefut hozzám és szorosan átölel – az tényleg leírhatatlan érzés!

A Magyar Vöröskereszt Füzesabony Területi Szervezete Közös, Önkéntes Véradást Szervez Alapítványunkkal, melynek időpontja és helyszíne:

2021. november 19. 13:30-16:30
Kompolt – Faluház (3356 Kompolt, Kápolnai út 2/D.)

A Magyar Vöröskereszt adatai alapján hazánkban naponta legalább 1800 véradóra lenne szükség ahhoz, hogy biztonságos vérkészlet álljon rendelkezésre mind a sürgős esetek, mind a rutin műtétek biztosításához.
A véradás a legegyszerűbb módja annak, hogy bárki életet menthessen végzettségétől függetlenül, sőt: egy alkalommal nem egy, hanem egyszerre három ember életét is megmenthetjük.
Véradásra jelentkezhet:

• aki már elmúlt 18 éves, de még nincs 65 esztendős (első véradók esetén a felső korhatár 60 év)
• testsúlya eléri az 50 kg-ot
• egészségesnek érzi magát

A véradásra hozza magával személyi igazolványát, TAJ- és lakcímkártyáját!

A véradásról és helyszínekről bővebb információ a www.voroskereszt.hu oldalon.

Aranyosi Ervin: A vér az élet
(Véradók himnusza)

A vér az élet, mely szíveden átfolyik.
Benned a lélek, szebb létről álmodik.
Ha véred adod, az új reményt ígér,
a hálát kapod, ami majd végig elkísér.

Köszönet jár minden csepp véredért,
köszönet jár, a megmentett életért!
Köszönet jár, de mégse azért tegyed,
adj új esélyt vele, egy élhető életet!

Refrén:
Segíts hát visszaadni mások álmait,
szeretettel, amely a szívedben lakik.
Szeretettel, amely a szíved mélyén él,
ami oly meleg, tiszta, s piros, mint a vér!

Figyeld önmagad milyen szép a földi lét!
Hogyan tehetnéd még szebbé a másokét?
Hogyan adhatnád vissza a jó reményt,
Egy szebb életre, hogy adhatsz új esélyt?

A vérünk élő anyag és nincs helyette más,
csak ember képes adni s ez már nem vitás.
Nélküle nincsen élet, nincs szép szerelem,
ha vért adsz testvérré is válhatsz te velem.

Refrén:
Segíts hát visszaadni mások álmait,
szeretettel, amely a szívedben lakik.
Szeretettel, amely a szíved mélyén él,
ami oly meleg, tiszta, s piros, mint a vér!

A vérünk a szeretet, az összetartozás,
egymásért áldozás, erény kovácsolás
egy véradó, ki szívből ad neked,
egyszerre megmenthet három szép életet.

Adj vért, a kérés véresen komoly,
a fizetség a hála és mosoly,
de az érzés az sokkal többet ér,
nap, mint nap tudd, hogy mily fontos a vér!

Refrén:
Segíts hát visszaadni mások álmait,
szeretettel, amely a szívedben lakik.
Szeretettel, amely a szíved mélyén él,
ami oly meleg, tiszta, s piros, mint a vér!

Az ottalvós tábor igazi életre szóló kaland a gyerekeknek, ám nem árt, ha tudjuk, hogy a tiszta ruha, papucs, fürdőruha szenthármasa mellett mi minden kerüljön még a táskába. Dr. Benedek Pálma gyermek fül-orrgégész főorvos azt is megosztotta velünk, mit tehetünk kullancscsípés vagy napégés esetén és milyen egyéb fontos dolgokra hívjuk fel a gyermekünk figyelmét.
Mik azok az alapfelszerelések, amik nem hiányozhatnak a gyermekünk úti csomagjából?

– Habár a tiszta ruha az egyik legevidensebb dolog, arra is gondoljunk, hogy nyáron is szükség lehet melegebb ruházatra, ha este vagy kora reggel lehűl a levegő, netán esősre fordul az idő. Csomagoljunk hosszú nadrágot, vastag pulcsit/kardigánt, esőkabátot és zárt cipőt is. A ruhákat válogassuk úgy, hogy kényelmesek, rétegezhetőek és strapabírók legyenek. Törölközőből pakoljunk be hármat, két nagyobbat – strandra és zuhanyzáshoz – valamint egy kisebbet kéz- és arctörléshez. A helytakarékosság szempontjából nagyon jók a könnyű, kicsire összehajtható, gyorsan száradó mikroszálas törölközők. Mielőtt bepakolnánk a gyerek teljes gardróbját, gondoljunk arra is, hogy neki kell majd cipelnie a táskát. Attól függően, hogy milyen táborba megy, döntsünk a sporttáska, túrahátizsák vagy gurulós bőrönd mellett. Ha erdőbe készül a gyermekünk, akkor nyilvánvalóan ne ez utóbbiba pakoljunk. Ha túrázni fognak, akkor érdemes egy kisebb hátizsákot is magával vinnie. Szintén fontos, hogy legyen egy tiszta vízzel feltöltött, szivárgásmentes kulacsa, egy világos színű sapkája, valamilyen egészséges snack, például mandula, alma, és az út hosszától függően egy-két nem romlandó szendvics. Az ételcsomagolást ne vigyük túlzásba, hiszen nincs annál kellemetlenebb meglepetés, mint egy hátizsákban felejtett többnapos banán vagy kolbászos-sajtos szendvics.

Mi legyen az útipatikában?

– A gyermekünk szokásos gyógyszereit használati utasítással együtt csomagoljuk el, és ne felejtsük el ismertetni a táborvezetővel, hogy mit, milyen időközönként kell bevennie a tábor alatt. Ha a csemeténk hajlamos a buszon rosszul lenni, mindenképp legyen a kézitáskájában Daedalon, amiről szintén szóljunk a felügyelő tanároknak. Ugyanígy bármilyen étel-, pollenallergia vagy asztma ellen legyen a gyermekünk csomagjában a megelőzéshez és kezeléshez szükséges készítmény. Tegyünk az útipatikába néhány sebtapaszt, több méretben, sebfertőtlenítőt, hasmenés esetére hasfogót, kezdődő torokfájásra szopogatós tablettát, fejfájásra, lázra fájdalomcsillapítót, szúnyogriasztót, csípésekre Fenistil gélt. Kisebb gyermek esetén a gyógyszereket inkább a táborvezetőre, tanárra bízzuk, de tudjon róla a gyermek is, hogy kinél vannak.

Milyen tisztálkodószereket csomagoljunk?

– A legcélszerűbb drogériában beszerezhető utazó méretű tisztálkodószereket pakolni, hiszen ezek a teljes kiszerelésű termékek nemcsak nagy helyet foglalnak, de nehezek is. Természetesen legyen a gyermekünknél fogkefe, fogkrém, tusfürdő, sampon, fésű, szükség szerint balzsam, testápoló, kézfertőtlenítő, tiniknek dezodor, borotva, borotvahab. Mindenképp csomagoljunk elegendő papírzsepit és a tanárokkal egyeztetve, ha szükséges vécépapírt, nedves törlőkendőt, szalvétát.

Mit érdemes vinni arra az esetre, ha az erős napsütésben megégne a gyerekünk?

– Ilyenkor nagyon jó szolgálatot tehet az aloe vera gél vagy a patikában kapható Panthenol hab. Esetleg érdemes beszélni a táborvezetővel, hogy a csoport közösen vigyen ezekből a termékekből, hogy ennyivel is kisebb legyen a csomag. A napégést azonban a legjobb megelőzni, ezért nagyon fontos, hogy legyen a gyermekünknél magas faktorszámú naptej, amit valóban használni is fog. Magyarázzuk el neki, hogy a melanoma és a bőrrák megelőzése miatt mennyire fontos ez. Kisebb gyerekek esetén arról is beszéljünk a felügyelőkkel, hogy lesz-e náluk napkrém és bekenik-e a gyerekeket. Érdemes arra is gondolni, hogy évente egyszer ellenőriztessük a gyermekünk anyajegyeit. Ezt célszerű tábor utánra időzíteni inkább, hiszen egy levett anyajeggyel nem fog tudni strandolni a gyermekünk.

Kullancs által terjesztett agyvelőgyulladás ellen a védőoltást már késő beadatni? Mit tehetünk még ellene?

– Igen, ideális esetben előző télen szükséges oltani a gyerekeket. Létezik azonban egy gyorsított oltási séma is, de ezt is a tábor előtt 2, inkább 3 héttel érdemes elkezdeni. Ez esetben az első oltás után két héttel be lehet adatni a másodikat is, amit követően pár napnak kell eltelnie a megfelelő védelem kialakulásához. Amennyiben erről is lecsúsztunk, mindenképp fontos, hogy vigyen magával a gyermekünk kullancs elleni sprayt, krémet vagy karkötőt. Magyarázzuk el neki, hogy a kullancsok leginkább az aljnövényzetről „támadnak”, ezért erdőben tűrje be a nadrág szárát a zoknijába és kerülje a magas füves, bokros helyeket. Kössük a lelkére, hogy esténként mindig nézze át magát különös tekintettel a testhajlatokra. Ha kullancsot talál, akkor pedig szóljon egy felügyelő tanárnak, ne álljon neki egyedül kiszedni.

Milyen egyéb fontos dolgokra hívjuk fel a csemeténk figyelmét a tábor előtt?

– A nyári melegben mindenképp mondjuk el neki, hogy mennyire lényeges odafigyelni a megfelelő folyadékfogyasztásra napközben. Ugyanígy hívjuk fel a figyelmét olyan alapszabályokra, mint hogy felhevült testtel nem ugrunk a vízbe, fejesugrás előtt ellenőrizzük a víz mélységét és nem úszunk el messzire a többiektől/parttól. Jó, ha tudja azt is, hogy hogyan kell egy sebet ellátni, fertőtleníteni, bekötni és hogy milyen személyes tárgyakat ne adjon kölcsön (fogkefe, törölköző, papucs, fésű, alsónemű). Ismeretlen eredetű ételt, patakvizet vagy más természetes vizet ne fogyasszon, csapvizet pedig csak akkor, ha a táborvezető erre engedélyt adott. Mindemellett lényeges az is, hogy ne félemlítsük meg a gyereket, ne úgy menjen el a táborba, hogy mennyi veszély leselkedik rá. Ne akarjuk túlóvni és mindent előre elrendezni. Ne hívogassuk vagy üzengessünk neki egyfolytában, hagyjuk, hogy hadd önállósodjon egy kicsit, bízzunk benne, hogy képes lesz megoldani, ha valamilyen probléma merül fel.

Novák Katalin családokért felelős miniszter közösségi oldalán osztotta meg a hírt, miszerint elindult a járvány idején helytálló nőket díjazó Nők Magyarországért Klub Facebook-oldala.
“A Nők Magyarországért Klub ötlete abból az elképzelésből fakadt, hogy a család és a karrier ne egymást gátló, hanem ellenkezőleg, egymást kiegészítő és családot segítő, az egységet megteremtő tényező legyen. A Nők Magyarországért Klub célja az, hogy minden nő elmondhassa Magyarországon, hogy mind anyagilag, mind mentálisan, mind a lehetőségeit tekintve elégedett és boldog” – olvasható a www.nokmagyarorszagert.hu oldalán.

A 2018-ban megalakult Nők Magyarországért Klub tavaly olyan példamutató nőket díjazott négy kategóriában – oktatás, egészségügy, szociális ellátás, egyéb -, akik a járvány terjedésének első hulláma alatt kiemelkedő munkát végeztek.

Novák Katalin közösségi oldalán szombaton bejelentette, hogy végre elindult a Nők Magyarországért Klub Facebook-oldala, melynek követésére buzdított mindenkit.

Az idei nyáron rengeteg család készül kerékpártúrára. Ehhez kértünk hasznos és praktikus tanácsokat a témában jártas szakértőnktől, Berguson Andrástól, aki néhány, kisgyerekkel is ideális túraútvonalat osztott meg velünk.
Az elmúlt hónapokban sokan pattantak nyeregbe, olyanok is, akik korábban sosem bicikliztek. Tapasztalatod szerint hogyan változott a kerékpárok iránti érdeklődés a koronavírus megjelenése óta?

– Tavaly, a járvány kezdetekor nagy volt az ijedelem, hogy mi lesz a szakmával, de végül robbanásszerűen megugrott a kereslet a biciklikre. A három hullám különböző tendenciákat hozott: az első hullámban először a munkába járók kerestek városi kerékpárokat, majd a nyár beköszöntével a családosok is elkezdtek biciklit vásárolni, a harmadik hullám alatt pedig egyesek a meglévő bringájukat fejlesztgették jobb kiegészítőkkel, mások a régebbi kerékpárjukat cserélték modernebb változatra. Amit kevesen tudnak, hogy nemcsak azért van még mindig kerékpárhiány, mert 20-30%-kal nőtt a kereslet, hanem azért is, mert a vírus miatt gyártási nehézségekkel és szállítási késésekkel kell szembe néznünk. Alapesetben most épp a 2022-es előrendeléseket adnánk le a kerékpárokra, ehhez képest már a 2023-as rendeléseket is leadtuk és nem tudjuk, mikor fognak beérkezni. Sokan fel vannak háborodva, hogyhogy nem tudjuk kiszolgálni az igényeket, de ez sajnos nem rajtunk múlik.

Mindez nyilván az árak emelkedését is magával hozta.

– Igen, 10-20% közötti áremelkedést tapasztalhatunk a piacon. Ez annak is köszönhető, hogy a Távol-Keletről érkező áru szállítási költsége is rendkívüli módon megemelkedett: egy átlagban 200 ezer forintos bicikli esetében a korábbi 3000 forint helyett immáron 13 000 forintot kell fizetni konténeres szállítás esetén.

Ha egy gyermekes család kerékpártúrát tervez, hogyan érdemes felkészülnie a szülőknek?

Sokan érkeznek úgy az üzletbe: a hétvégén túrázni megy a család, itt van 4 bicikli, nézzük át, javítsuk, amire szükség van. Majd, mikor mondom, hogy két hét múlva lesznek kész, akkor meg vannak rökönyödve, hogy milyen sokat kell várni. Családi kerékpártúra esetén valóban fontos, hogy legyenek műszakilag rendben a biciklik, de nagyon lényeges, hogy gondoljunk erre időben, és ne utolsó pillanatban vigyük el a szervízbe őket, mert nem fogják tudni sehol átnézni 1-2 nap alatt.

Ha már ott vagyunk a szaküzletben, milyen kiegészítőket szükséges beszereznünk? Mi legyen nálunk mindenképp a túra alatt?

– Az egyik evidens dolog, hogy legyünk felkészülve egy esetleges defektre. Tehát legyen nálunk pumpa és kerékbelső, arra viszont mindenképp figyeljünk, hogy többféle szelep és többféle kerékbelső létezik. Nézzük meg a kerekeket és az összes biciklihez vigyünk megfelelő méretű és szelepű kerékbelsőt. Fontos lehet még egy kerékleszedő szerszám is. Kaphatók komplett multiszerszámos készletek, amiben minden szükséges eszköz megtalálható, például láncbontó, ha elszakad a lánc.

Kezdő bringásként mit tegyünk akkor, ha ugyan minden eszközünk megvan, de még életünkben nem cseréltünk gumit vagy láncot egy kerékpáron?

– Az a remek hírem van, hogy nagyon segítőkész a biciklis társadalom, és ha defektet kapunk valahol, előbb-utóbb megáll valaki és megkérdezi, hogy segíthet-e. És nem csak a nőknek állnak meg, ebben nyugodtan bízhatunk (nevet). A szerszámos táska viszont ilyen esetben is fontos, hiszen hiába áll meg valaki, ha nincs nálunk semmilyen eszköz. És a biciklit tolva, különösen kisgyerekekkel, a közelinek tűnő benzinkút sem biztos, hogy olyan közel lesz…

Mi a helyzet a ruhával, sisakkal és hasonló kényelmi és biztonsági kiegészítőkkel?

– A kerékpáros sisak a legfontosabb kiegészítő. Ezt a szülők gyakran csak a gyerekeknek szerzik be, mondván, ők jól tudnak bringázni, pedig komoly sérülések kerülhetőek el vele a felnőttek esetében is. Vegyük komolyan, és tegyük fel mi is azt a sisakot! Nem kell drágát venni, de érdemes sisakgyártó cégektől vásárolni, hogy valóban jó minőségű legyen. Bringatúra esetén érdemes arra is gondolni, hogy vagy kényelmes nyergünk legyen, vagy szerezzünk be egy zselés kerékpáros nadrágot. Azt gondolom, hosszabb távon egy jó nyereg jobb befektetés, mint a nadrág, de ez teljesen egyéni döntés. Nem kell az egész családnak rátapadós bringás mezben feszítenie, vannak már utcai bermuda nadrágok is. A lényeg, hogy kényelmes legyen. Felsőben is van, aki a speciális, műszálas kerékpáros pólókat szereti, van, aki pedig inkább a pamutot. Fontos az is, hogy lehetőleg ne hátizsákkal induljunk túrázni, mert nagyon kényelmetlen lesz. Vásároljunk inkább egy kerékpáros táskát: ma már rengetegféle szuper darab kapható, vázra, kormányra vagy csomagtartóra szerelhető is. Ez sokkal komfortosabbá teszi a bringázást, érezni fogjuk a különbséget.

Mi is gyakran járunk biciklizni és a fiam gyakran panaszkodik arra, hogy izzad a tenyere és nyomja a kormány markolata. Ezzel lehet valamit kezdeni?

– Természetesen, hiszen ma már sokféle markolat létezik: szivacsos, ergonomikus, érdemes szétnézni a piacon. De a gyerekeknek hasznos beszerezni egy kerékpáros kesztyűt is. Ezek között vannak szintén zselés töltésűek, amik nemcsak kényelmesebbé teszik a bringázást, de egy esetleges esésnél is megóvnak a tenyér felhorzsolásától, ami nagyon kellemetlen tud lenni.

Milyen cipőben ideális a biciklizéshez?

– Azt gondolom, hogy speciális bekattintós cipőre nincs szükség, nyugodtan kerekezhetünk egy kényelmes sportcipőben is. Csak arra figyeljünk, hogy keményebb talpú legyen és simább felületű. Nem beszéltünk még róla, de nagyon praktikus, ha a biciklinken van sárvédő és kitámasztó is, különösen a nőknek, akik nem biztos, hogy bárhol szívesen levágják a kerékpárjukat a földre. Fontos, hogy a vázra legyen felszerelve kulacstartó, amiben vigyünk a család minden tagjának elegendő, tiszta vizet. A táskánkban pedig feltétlenül legyen magas faktorszámú fényvédő, hiszen nagyon könnyű leégni bringázás közben.

Ha még nem igazán kerékpározott a család együtt hosszabban, hogyan tudjuk felkészíteni a gyerekeket egy nagyobb túrára?

– Érdemes Budapesten, forgalmasabb helyen gyakorolni egy kicsit, mielőtt hosszabb útra indulunk. A kicsiknek fontos megtanulni, hogyan tartsák egyenesen a kerékpárt, hiszen a bicikliúton a jobb sávban kell maradniuk. A legjobb, ha a konvoj elején megy az egyik szülő, majd a gyerekek és végül a másik szülő zárja a sort. De érdemes váltaniuk egymást a felnőtteknek, hiszen azért a hátul közlekedő szülőnek stresszesebb a biciklizés, hiszen ő látja, hogyan csalinkáznak a kicsik. Emellett azonban az is lényeges, hogy magyarázzuk el nekik, egy-egy közlekedési tábla mit jelent, miért, mikor, hogyan kell megállni, körülnézni, ne csak vakon kövessék az elöl kerekező szülőt. A közös kerékpározás remek lehetőség arra, hogy a gyerekek együttműködést, koncentrációt, szabálykövetést tanuljanak.

Vannak olyan hazai bringás útvonalak, amiknek gyerekekkel is nyugodtan nekivághatunk?

– Igen, szerencsére egyre több jól kiépített kerékpárút van. Az egyik legnépszerűbb a Budapest-Szentendre útvonal, amit nemrég újítottak fel. Megtehetjük kezdetben csak odafele az utat, ami 22 kilométer, visszafele lehet HÉV-ezni is, ha a kicsik elfáradtak. Szintén kellemes a Dunakeszi-Vác túraútvonal, de indulhatunk Sződligetről is. Nagyrészt szép árnyas fák alatt visz a meglehetősen széles, gyerekkel is kényelmes bringaút. Ehhez hasonlóan nagyon ideális családoknak a Bicske-Csabdi-Tarján bringaút, ahol a táj is gyönyörű. Budapesten belül egy rövidebb túra lehet a Rákos-patak mentén kiépült kerékpárúton kerekezni egészen a Naplás-tóig. Habár nyáron meglehetősen zsúfolt, a Velencei-tó körül is élvezetes a bringázás, vagy ha bevállalósabbak vagyunk, akkor a Balaton körül egy rövidebb szakaszon (például Zamárdi-Tihany-Füred). Ez utóbbit azonban kezdő családoknak nem ajánlom, hiszen tényleg sokan vannak az úton, hiába szépen kiépített. Bárhova is megyünk, alaposan készüljünk fel az útra, figyeljünk egymásra, és ami a legfontosabb, élvezzük a biciklizést!

Megjelent a rendelet, amely részletesen bemutatja a családokért felelős tárca nélküli miniszter által adományozható elismeréseket. A díjak között két új, korábban még nem létező elismerés is szerepel.
Ezek közül az egyik a Bölcsődékért díj, amely a bölcsődei ellátás területén kifejtett példaértékű, magas színvonalon végzett szakmai munkáért, a szakma fejlesztéséért, a családok és a gyermekek jólétének növelése érdekében tett közszolgálati tevékenység elismeréseként adományozható. A bölcsődei tevékenységet a jövőben már önálló díjként ismerik el, korábban a Brunszvik-díjon belül nyílt erre lehetőség.

A másik új elismerés az Esélyt az életre díj, amely az esélyteremtés területén elért kiemelkedő eredmények, az emberi méltóság védelmében való fellépés, valamint a kapcsolati erőszak és az emberkereskedelem elleni küzdelem területén végzett tevékenység elismeréseként adható.

2021-ben Novák Katalin dönthet arról, hogy kiknek a teljesítményét ismeri el a Családokért-, a Magyar Fiatalokért- és a Pro Voluntarius díjakkal.

A Családokért díj a családalapítás és a gyermeknevelés támogatása, a családok jólétének növelése érdekében, továbbá a családvédelem és az örökbefogadás területén kifejtett kiemelkedő szakmai vagy közszolgálati tevékenység elismerésére, valamint az idősek emberi méltósága, anyagi, fizikai, lelki egészsége, jóléte, az időskori aktivitás megőrzése érdekében kifejtett munka, valamint az idősek életminőségének, méltóságának, tartalmas mindennapjainak érdekében végzett kiemelkedő tevékenység elismerésére adományozható.

A Magyar Fiatalokért díj az ifjúságügy és a tehetséggondozás területén végzett kiemelkedő szakmai teljesítmény vagy elért kimagasló eredmény elismerésére adható, míg a Pro Voluntarius díj az önkéntesség, a köz javát szolgáló tevékenység, valamint a fiatal generációk önkéntességre nevelésében végzett kiemelkedő teljesítmény, tevékenység elismerésére adományozható.

…mert az állásinterjún nemcsak tőlünk kérdeznek, mi is kérdezhetünk. Használjuk ki a lehetőséget!

Az állásinterjú vége felé gyakran elhangzik: „És Önnek van kérdése?” Ne üljünk ilyenkor tanácstalanul, inkább készüljünk fel, hogy mi az, amiről itt illik kérdezni, és mi az, amit ilyenkor érdemes kiderítenünk. A Glassdoor és a Harvard Business Review legjobb tippjei alapján összegyűjtöttük, melyek azok a kérdések, amiket feltehetünk, és melyek azok, amik tiltólistán vannak.

Abban elég nagy az egyetértés az interjúztatók oldaláról, hogy nem vet jó fényt a pályázóra, ha egyáltalán nincs kérdése: olyan, mintha nem is érdekelné igazán az állás. De még az érdektelenség is jobb annál a néhány kérdésnél, amivel egyből visszaküldhetjük magunkat a Start mezőre.

Tiltólistás kérdések
Enyém az állás? Mikor kezdhetek? Filmekben működhet ez a kérdés, de a valóságban sokkal kevésbé frappáns és vagány így rákérdezni, ráadásul minden interjúztató hallotta már.

Mennyit fogok keresni? Teljesen jogos kérdés, és sajnos a cégek még mindig hajlamosak titkolózni a bérezéssel kapcsolatban, mégsem ajánlott az interjú ezen pontján rákérdezni. Várjuk meg, amíg a munkáltató áll elő az ajánlattal.

Mikor léptetnek elő? Szép dolog az ambíció, de ne feledjük el, hogy ezen a ponton a megpályázott állást szeretnénk betölteni. Ha már az interjún azt sugalljuk, hogy nekünk nem elég jó az az állás amivel kapcsolatban beszélgetünk, akkor jó eséllyel nem is fogjuk megkapni azt.

Most pedig lássuk azokat a kérdéseket, amiket érdemes feltennünk!

A megpályázott állás
Egyértelmű, hogy kérdezhetünk a megpályázott állással kapcsolatban: arra azért figyeljünk oda, hogy az álláshirdetésben szereplő, vagy az interjún már átbeszélt témákra ne kérdezzünk rá újra.

Hogy nézne ki az első munkanapom/munkahetem? A kérdésünkre adott válaszból kiderül, hogy van-e jól bevált módja az új munkatársak betanításának, van-e arra gyakorlat, hogyan vezetik körbe a kollégát, vagy éppen mennyire leszünk magunkra hagyva.

Amikor már betanultam, hogy néz majd ki egy munkanapom? Valószínű, hogy az interjú közben már szó esett a konkrét feladatokról, de a válaszból az is kiderülhet, mennyire lesznek a munkanapjaink leszabályozva, szabad kezet kapunk bizonyos teendők elvégzéséhez, vagy előre meghatározzák, mikor mivel foglalkozunk.

Miért szabad most ez az állás? Ennek több oka lehet: felmondott az előző kolléga vagy neki mondtak fel valamilyen ok miatt, szülési szabadságra megy, de az is lehet, hogy újonnan kialakított pozícióról van szó. Ahogy a leendő munkáltatónk is érdeklődik, hogy miért távoztunk előző munkahelyünkről, úgy számunkra is van lehetőség megkérdezni, hogy mi az oka elődünk távozásának. Az már egy másik kérdés, hogy mindkét oldal hajlamos lehet szépíteni egy kevésbé baráti elválást, de a válaszuk mindenképp beszédes lehet.

Munkatársak és felettesek
Nem mindegy, hogy milyen a közvetlen környezetünk, milyen a vezetés. Hiába a legjobb elhelyezkedésű munkahely, a jó fizetés vagy a szép iroda, ha a főnökkel lehetetlen kijönni. Nem könnyű ezt előre, látatlanban eldönteni, de néhány kérdéssel közelebb kerülhetünk a válaszhoz: szeretnénk itt dolgozni?

Ki lenne a felettesem? Milyen vezető? Ezt a kérdést természetesen csak akkor érdemes feltenni, ha nincs jelen az illető – ha jelen van, akkor is kérdezhetünk, megtudakolhatjuk tőle, hogy milyen saját bevallása szerint a vezetői stílusa.

Milyen időszakonként értékelik a munkámat, és mi alapján? Jó, ha előre látjuk, milyen elvárásokat támasztanak a munkánk felé, és az is egyértelmű, milyen időszakonként kapunk erről hivatalos visszajelzést.

Tudna mondani pár szót a leendő csapatomról? Nem mindegy, hogy 2-3 közvetlen kollégával dolgozunk majd együtt vagy 50 új emberrel. Mindegyiknek megvannak az előnyei és hátrányai, de jó ha tudjuk, mire számítsunk, és fontos, hogy tudjuk, mi hol érezzük jobban magunkat.

Milyen a hangulat a munkahelyen? Milyen a viszony a munkatársak között? Mindenkinél más a jó válasz: van, aki nem szeret különösebben bevonódni a munkahelyén, míg mások a családias helyeket kedvelik, ahol akár hétvégén is összejárnak a kollégákkal. A különböző élethelyzeteknek megfelelően különböző helyeken leszünk elégedettek, éppen ezért jó, ha már előzetesen van elképzelésünk arról, milyen típusú munkahelyen éreznénk jobban magunkat.

A munkaidő
(Ha a munkakör lehetővé teszi,) lehet otthonról dolgozni? Milyen arányban megengedett a home office? Az otthonról végezhető munkára akkor érdemes rákérdezni, ha az álláshirdetést utalt rá, vagy vannak olyan információink, amik szerint a cég támogatja a home office-t. Ha van rá lehetőség, csak akkor érdeklődhetünk a részletekről is: rendszeresen dolgozhatunk otthonról vagy alkalmi megoldásként tekintenek rá, milyen arányban elvárt az irodai jelenlét?

Előfordul túlórázás? Ha igen, milyen gyakran? Jó, ha az első pillanattól ismerjük leendő munkáltatónk álláspontját a túlórával kapcsolatban.

Az interjúztató
Ha úgy érezzük, megvan a közös hang az interjúztatóval, érdemes lehet személyesen tőle is kérdeznünk. Ehhez nem árt átlátnunk, hogy mi is az ő szerepe a cégnél: lehet, hogy ő a leendő közvetlen felettesünk, de az is lehet, hogy a HR-csapat egy tagja, akivel később nem nagyon fogunk találkozni.

Mióta van a cégnél? Az ideális válasz természetesen az, hogy hosszú évek óta, hiszen megnyugtató, ha szeret ott dolgozni az illető. Természetesen az is előfordulhat, hogy ő is újonnan érkezett, de akkor kérdezhetjük arról is, hogy milyenek a benyomásai, milyennek találja a céget.

Miért szeret itt dolgozni, mit szeret az itteni munkában?

A következő lépések
Ha úgy érezzük, nem maradt megválaszolatlan kérdés, egyeztessünk a felvételi folyamat következő lépéseiről.

Mi a következő lépés, mire számíthatok?

Felmerült esetleg még most valami, ami érdekes lehet? Szívesen válaszolok további kérdésekre.

Ha úgy érezzük, szívesen dolgoznánk a megpályázott helyen, jelezzük itt is, hogy szívesen küldünk további referenciákat, vagy ha felmerülne még kérdés, később is megválaszoljuk.

Még néhány tipp
Ha szeretnénk maximálisan felkészülten, magabiztosan érkezni az állásinterjúra, nézzük át a 30 leggyakoribb állásinterjús kérdést!

Érdemes átgondolni azt is, hogy mit vegyünk fel. Kényelmesen öltözzünk vagy csinosan? Viselhetünk lazább öltözéket? Milyen a túl merész smink? Férfiaknál kötelező a nyakkendő? Stílustanácsadót kérdeztünk.

Ha még csak fontolgatjuk az álláskeresést, vegyünk egy nagy levegőt, és nézzünk körül a Profession.hu álláshirdetései között! Válogassunk személyre szabottan a többezernyi álláslehetőség közül. Ahhoz, hogy ne csússzunk le a hőn áhított pozíciókról, töltsük fel modernizált CV-nket ide, és a naprakészség jegyében kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is!

A lassan két éve bevezetett falusi CSOK egyre több család érdeklődését kelti fel, amelynek hatására a népességcsökkenés több kistelepülésen megállt.

Nem csak magyarországi sajátosság, hogy a járványhelyzet a nagyvárosi, kisebb alapterületű lakások helyett a nagyobb, kertvárosi vagy vidéki ingatlanokra irányította sokak figyelmét. A vásárláshoz ráadásul az otthonteremtési támogatások idehaza nagyarányú segítséget is adnak a családoknak. A lassan két éve bevezetett falusi CSOK például egyre több család érdeklődését keltette fel, amelynek hatására a népességcsökkenés több kistelepülésen megállt.

Érdekes átrendeződés figyelhető meg a lakáspiacon, hiszen a járványhelyzet sok más mellett a lakhatási szokásokra is erőteljes hatást gyakorolt. Elterjedt a home office és a távmunka, felerősödött a tágasabb terek iránti igény, a kertes, zöldövezeti részeken fekvő ingatlanok kereslete, és a korábbinál többen döntöttek a vidékre költözés mellett is. Ezek a folyamatok a falusi családi otthonteremtési kedvezmény (falusi CSOK) jelentőségét még inkább megnövelték.

Átértékelt értékek

Lesz olyan is, ami velünk marad a járványhelyzetből. Ilyen például az az élmény, az a rácsodálkozás, hogy nem biztos, hogy a nagyváros kellős közepén, egy túlárazott kis lakás az álmok netovábbja – még ha ott is van alattunk a bolt, a szomszédban a mozi, ráadásul több busz és villamos is a ház előtt megy el. Nem, mert a karantén idején kollektív tapasztalás lehetett, hogy mit jelent, ha betondzsungel helyett valami más veszi körül az embert – akár csak egy kis erkély, egy szellős terasz, egy zsebkendőnyi kert, nem beszélve a külvárosi vagy vidéki tágas kertes házról, az erdő vagy a mező közelségéről. Egyszóval más értékek lettek fontosak.

“Év elejéig 18 ezer család igényelte – túlnyomó többségük már a járvány idején – a falusi CSOK vissza nem térítendő millióit…”

Gyopáros Alpár, a modern települések fejlesztéséért felelős kormánybiztos korábbi tájékoztatása szerint ez év elejéig 18 ezer család igényelte – túlnyomó többségük már a járvány idején – a falusi CSOK vissza nem térítendő millióit, összesen 95 milliárd forint értékben. A szóban forgó családok nagyobbik fele költözött a preferált 2678 kistelepülés valamelyikére, felújítva az ott vásárolt ingatlant, kisebbik fele pedig meglévő házát bővítette-korszerűsítette ezeken a helyeken.

A számok bő másfél év alatt jelentős érdeklődésről tanúskodnak, kiváltképp, ha összevetjük mindezt a CSOK 2015-ös indulásával. Az országszerte – így Budapesten is – elérhető „hagyományos” CSOK-ot akkor másfél év alatt mintegy harmincezer család vette igénybe. Ehhez képest az, hogy a csak az ötezer lakosúnál kevesebb, azelőtt csökkenő lélekszámú, sok esetben hátrányos helyzetű helységekben elérhető falusi CSOK-ot ugyanennyi idő alatt 18 ezren vették igénybe, igen jelentős eredmény.

Túlárazott Balaton

A keresettség ugyanakkor az árakban is tetten érhető. Egy a Magyar Nemzet számára készült összegzése szerint idén májusra 159 ezer forintig kúszott a falusi CSOK-os települések átlagos kínálati négyzetméterára a 2020. májusi 127 ezer forintról. Ez a 17 százalékos drágulás kistelepüléseken amúgy sem jellemző, de különösen úgy számít soknak, hogy az elmúlt időszakban – részben a járvány hatására – lényegében országszerte véget ért a korábbi évek erőteljes drágulása. Az egyik legnagyobb hirdetési oldal kínálatában jelenleg több mint 12 ezer falusi CSOK-os ingatlan érhető el, nagyjából ezerrel kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. A legnagyobb kínálat Somogy megyében található, ahol több mint 1500 hirdetett ingatlan esetében lehet igényelni a falusi CSOK-ot.

“Az átlagos falusi CSOK-os négyzetméterárak 68 ezer forint (Békés megye) és 296 ezer forint (Veszprém megye) között szóródnak.”

Veszprém megye preferált helységeiben átlagosan 47 millió forintért hirdetik a lakóingatlanokat, Pest megyében 32 millióért. Előbbi kiug­róan magas árainak oka nyilvánvalóan az elmúlt években jelentősen felértékelődő Balaton, hiszen több Balaton-felvidéki, a tóhoz közeli hely is megtalálható a szóban forgó települések listáján. A Békés megyei falusi CSOK-os kistelepüléseken ezzel szemben alig hétmillió forintért ingatlant lehet vásárolni. A KSH adatai a megvalósult tranzakciók alapján ennél azért mérsékeltebb árakról tanúskodnak, jóllehet a drágulás ebből is kirajzolódik. Eszerint a falusi CSOK-os településeken 2020-ban az átlagos értékesítési ár 7,3 millió forintra nőtt az egy évvel korábbi 6,8 millióról.

Felfedezett falvak

– Új perspektívát jelenthetnek a kistelepülési támogatások mind a lakásvásárlók, mind az ott élők számára. Az elmúlt két év adatai megmutatták, hogy a költözést tervezők felfedezték maguknak azokat a falvakat és kisvárosokat, ahol a nagyvárosi árak töredékéért tudják megfizethető áron megszerezni álmaik otthonát.

A koronavírus-járvány ráerősített erre a folyamatra, mert a mindennapos munkahelyi jelenléttől eltekintettek a munkáltatók, és könnyen lehet, hogy a távmunka később is általánosabbá válik – mondta Balogh László, az Ingatlan.com vezető gazdasági szakértője. Szerinte nemcsak Budapesten, de a többi nagyvárosban is megoldást jelent a vevők problémájára és az ingatlanárak megfizethetőségére az, hogy az agglomerációs övezetek és a kistelepülések lakáspiaca egyre nagyobb szeletet hasít ki az országos forgalomból. – A kistelepülésen élők számára ez a folyamat azért lehet előremutató, mert így az ő életük vagyontárgyát jelentő ingatlanuk értéke is megmaradhat – jegyezte meg Balogh László.

A statisztikai hivatal összegzései is visszaigazolják e folyamatokat: a Covid első hulláma idején – 2020 második negyedévében – jól kirajzolódóan a fővárosban (44 százalékkal) és a megyeszékhelyeken (32 százalékkal) esett legjelentősebben a lakásforgalom, míg a községekben csak 16 százalékkal kevesebb ingatlan cserélt gazdát, mint 2019 azonos időszakában. Éves szinten 13 százalékkal kevesebb lakás adásvételt rögzítettek 2019-hez viszonyítva. A falusi CSOK viszont fékezte a forgalom visszaesését a támogatott kistelepüléseken, ahol a második negyedévben 12 százalékkal, éves szinten pedig csupán öt százalékkal csökkent az értékesítések száma.

Megállt a népességfogyás

A nagyvárosok lakáspiaci forgalmának visszaesésében már a 2019 júniusában bevezetett Magyar Állampapír Plusz is szerepet játszott. A befektetői vásárlásokat aztán a járvány apasztotta el szinte teljesen: a turizmus lenullázódásával a rövid távra kiadott lakások üresen maradtak, az airbnb-zés elvesztette korábbi jelentőségét.

A községek lakáspiacát eközben az otthonteremtési támogatások kiszélesítése segítette: a falusi CSOK-ot 2019. július 1-jén vezették be, ráadásul akkortól a „hagyományos” CSOK és a hozzá felvehető kamattámogatott hitel a használt ingatlanok vásárlására is elérhetővé vált.

Mindezek nyomán mondhatta lapunknak korábban Gyopáros Alpár, a modern települések fejlesztéséért felelős kormánybiztos, hogy a Magyar falu programnak, illetve ennek részeként a falusi CSOK-nak köszönhetően nem egészen két év alatt sikerült elérni, hogy a falvak népességfogyása megálljon, sőt csaknem ezer településen népességnövekedés kezdődjön.

Ki a zsúfolt nagyvárosból

A koronavírus-járvány nemcsak Magyarországon, hanem sok más európai országban is átírta a lakáspiaci folyamatokat – olvasható a Takarék Index elemzésében. Londonban, Madridban, Párizsban vagy éppen Rómában – Budapesthez hasonlóan – egyaránt stagnáltak, esetleg csökkenni kezdtek a lakásárak, miközben a családi házak iránti kereslet mindenhol nőtt a korábbi évekhez viszonyítva. Az elemzés szerint a Covid miatti kijárási korlátozások, a home office és az otthoni iskoláztatás mindenütt a nagyobb ingatlanokra irányíthatta a figyelmet, és felértékelődött a saját kert szerepe. Ezzel együtt egyelőre csökkent a zsúfolt nagyvárosok vonzereje, mivel az utazási idő az otthoni munkavégzés következtében megspórolhatóvá vált.

Az otthonfelújítási támogatás elszámolásához bármelyik házastárs nevére kiállítható a számla, ha együttesen nyújtották be az igénylést – közölte a családokért felelős tárca nélküli miniszter szerdán.
Novák Katalin a közösségi oldalán az otthonfelújítási támogatással kapcsolatos megkeresésekre válaszolt. A miniszter azt mondta, nem jelent problémát az sem, ha egy számla a férj, egy másik pedig a feleség nevére szól.

Egy másik, szintén számlázással kapcsolatos kérdésre azt válaszolta, elfogadható megoldás, ha például egy asztalos az anyagköltség számláját a saját nevére állíttatja ki, ha azt később “továbbszámlázza” a támogatást igénylők nevére.

Az otthonfelújítási támogatás terasz kiépítésére, kibővítésére is felvehető, és még a korlát kialakítása is elszámolható – mondta a családokért felelős tárca nélküli miniszter egy újabb kérdésre a Facebook-oldalára feltöltött videóban.

Egyszerűsítik, felgyorsítják és hatékonyabbá teszik a tartásdíj behajtását, az erről szóló törvényjavaslatot kedden nyújtja be a kormány az Országgyűlésnek – nyilatkozta Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter a közmédiának kedden.
A miniszter elmondta: a tartásdíj az egyszülős családban nevelkedők jólétét hivatott szolgálni, és ha ezt nem fizeti meg a tartásdíjfizetésre kötelezett, akkor a gyerek érdekeit sérti.

Hozzátette, a törvényjavaslatnak köszönhetően lehetővé válik, hogy az erre jogosult családok időben, hatékonyabban, gyorsabban és nagyobb összegben kapják meg a nekik járó tartásdíjat. “Ezzel a gyermekek érdekét szeretnénk szolgálni” – jegyezte meg.

Novák Katalin elmondta, a törvényjavaslat elfogadása esetén lerövidülnek a határidők, megszűnik a szociális szempont, vagyis mindenki megkaphatja a megelőlegezett tartásdíjat; ennek a megelőlegezett tartásdíjnak a maximuma emelkedik a háromszorosára, a mindenkori minimálbér 30 százalékára, ami jelenleg több mint 50 ezer forint. Emellett egyszerűsítik a szabályokat, és határozottabban, szigorúbban lépnek fel, ha valaki rosszhiszeműen nem fizet tartásdíjat.

Támogatás az egyszülős családoknak

A miniszter hangsúlyozta: szeretnék az egyszülős családoknak is megadni a legtöbb támogatást, ezért jogosultak ezek is otthonteremtési és -felújítási támogatásra, ezért emelték az árvaellátás minimumát, és teszik most egyszerűbbé és gyorsabbá a tartásdíj behajtását.

Nagy Anna, az Egyedülálló Szülők Klubjának elnöke elmondta: több mint 90 ezer olyan gyermek van Magyarországon, akire járna havonta tartásdíj, de nem kapják meg annak ellenére, hogy a különélő szülő él, és az is tudható, hogy hol.

Hozzátette: nagyon hiányzik a gyerekeknek ez az összeg, az egyszülős családok több mint a fele szegény, és ebben nagy szerepe van annak, hogy csak egy szülő gondoskodik a mindennapi költségekről. Megjegyezte: miután megszakad a kapcsolat a két szülő között, sok szülő már nem akar jelen lenni gyermeke életében, holott az ember mindig felelős érzelmileg és anyagilag is a gyermekéért.

Szólt arról is, hogy sokszor látják, a különélő szülő ki tudná fizetni a tartásdíjat, de annyira megromlott a két szülő között a kapcsolat, hogy a gyereket használják eszközként. Ez kegyetlen dolog; attól, hogy a szülőknek így alakult a kapcsolatuk, a gyereknek szüksége van az apjára és az anyjára – emelte ki.

Ha elérjük az ötmillió beoltottsági számot, megtarthatóak lesznek a nyári táborok június elsejétől – közölte Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter és Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő online sajtótájékoztatón.
Ma megkezdődik a 16-18 év közöttiek oltása, és keddig fog tartani. A részükre félre tett Pfizer vakcinákat előzetes időpontfoglalás után lehet felvenni.

Gulyás Gergely elmondta, a számítások szerint Pünkösd után, május 26-28 között éri el a legalább egyszer beoltottak száma az 5 milliót, ekkor a kormány döntést fog hozni a további enyhítésekről.

Hozzátette: ​azt már most lehet tudni, hogy a lakodalmak megtartására május 28-tól lesz lehetőség. Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő pedig azt mondta, ha elérjük az ötmillió beoltottsági számot, megtarthatóak lesznek a nyári táborok június elsejétől. A szervezést már azelőtt is le lehet kezdeni. Ez nagy segítség lesz a pedagógusok és a szülők számára is.

Úgy tűnik, június elejére-közepére mindenkit be lehet majd oltani, akik még nem kaptak oltást, de már regisztráltak – tette hozzá a Miniszterelnökséget vezető miniszter.

Az online sajtótájékoztatón elhangzott, hogy elkészült egy mobiltelefonos applikáció is, amivel igazolni lehet majd, ha valaki megkapta az oltást. Ez egyszerű és kényelmes megoldást nyújt a védettség igazolására.

Mire beköszönt a tavasz, sokan küzdünk lelki-szellemi kimerüléssel. Fáradtak, ingerlékenyek vagyunk, nem találjuk magunkat. E tünetek szinte természetes következményei a téli hidegnek, bezártságnak, fényhiánynak. Ám ezt most még tetézik a járvány megpróbáltatásai is, a személyes szorongások, veszteségek. Ilyen terhek mellett már nem feltétlenül elég a talpra állashoz az, ha kisüt végre a nap.

A jókedv a konyhában is kezdődhet

Akár professzionális segítséget kérünk, akár öngyógyítással próbálkozunk, egyaránt sok hétköznapi eszközzel segíthetjük a küzdőképességünk visszanyerését. Kezdhetjük rögtön a konyhában, ahol – bármit is gondoltunk korábban – nem a csokoládé az egyetlen kedélyjavító. 2017-ben igazolták először egy ausztrál vizsgálatban, hogy ha a depresszió kezelését egy diétával is kiegészítik, akkor lényegesen hatékonyabb lesz a terápia. Ahogy annak idején beszámoltak a Deakin Egyetem eredményeiről a BMC Medicine folyóiratban: a 3 hónapos kísérlet alatt a szokásos terápiával a résztvevők 8 százalékánál, míg diétával kiegészítve az egyharmaduknál sikerült visszaszorítani a betegséget. Ezen belül az eredmény annál jobb volt, minél inkább követték a résztvevők a dietetikusok egyszerű tanácsait. Vagyis azt, hogy fogyasszanak több zöldséget, gyümölcsöt, teljes kiőrlésű gabonát, dióféléket, halat, sovány húsokat és kevesebb édességet, fagyasztott és gyorséttermi ételt, finomított gabonafélét, húskészítményt.

A zöldfélék boldogítanak

A lelki egészség szempontjából különös szerepe van a zöldség-gyümölcs fogyasztásnak. Ahogy a Qubit által idézett több vizsgálatból is kitűnt, akiknek nagyobb arányban fordulnak elő az étrendjében “zöldfélék”, azok általában boldogabbak és jobb hangulatban töltik mindennapjaikat. Egy 2016-os ausztrál kutatás igyekezett pontszámban is megmérni ezt a hatást. Azt találták, hogy akik a mérsékelt zöldségfogyasztásról tértek át a bőségesre, azoknak az élettel való elégedettségük éppen annyit javult két év alatt, mintha munkanélküliként állást találtak volna.

“a mozgás az egyik legjobb stresszkezelő, depresszió megelőző és öregedést lassító eszközünk”
A jó táplálkozás csak egyike a köznapi depresszióűző eszközöknek. Purebl György, a Magyar Pszichiátriai Társaság akkori elnöke 2018-ban arról beszélt, hogy az ember lelki egészségének is az a legjobb, ha nem feszíti szét azt az ökoszisztémát, melyben évezredeken át élt. Ebbe ugyanúgy beletartozik a kapcsolata az állatokkal, növényekkel, az alkalmazkodása a nappalok és éjszakák ritmusához, ahogy az is, hogy a számára egészséges táplálékot testmozgással szerzi meg. Emlékeztetett, hogy az az étrend, amit ma egészségesnek tartunk, nagyon hasonlít a vadászó-gyűjtögető őseink konyhájára. Miként ma is a mozgás az egyik legjobb stresszkezelő, depresszió megelőző és öregedést lassító eszközünk. Hasonló a hatása az örömteli társas együttléteknek is. Így a professzor depresszióűző tanácsai is röviden összefoglalhatók: “figyelnünk kell a határainkra, és ezt a határt a természetes környezet jelöli ki. Sokat kell zöldben időt töltenünk és nagyon sokat kéne másokkal együtt lennünk.”

Kevesebb kütyü, boldogabb tinédzser

Ám az idei tavaszon nem volt könnyű ezeknek megfelelni, különösen az iskoláskorúakat hozta nehéz helyzetbe a sok korlátozás. Pedig az ő lelki egyensúlyuk számára az otthoni, képernyő előtti ücsörgés különösen rizikós. – Minél több időt töltenek az elektronikus eszközök előtt, annál boldogtalanabbak a tizenévesek – állapították meg a San Diegó-i Egyetem kutatói a közelmúltban. A legjobb lelki állapotban azokat találták, akik naponta egy óránál valamivel kevesebb időt töltöttek a digitális eszközökkel. Ezen felül már a gép előtt töltött idővel együtt nőtt a fiatalok boldogtalansága.

A tanulságot Jean M. Twenge, az egyetem pszichológia professzora így foglalta össze az MTI szerint: “A digitális média és a boldogság kulcsa a monitor előtti idő korlátozása. Fontos, hogy ne haladja meg a napi két órát, a barátokkal és mozgással töltött idő viszont nőjön, mert ez a két tevékenység biztosan kapcsolatos a boldogsággal”.