Érdemes a szünidő alatt néha-néha könyvet adni már az elsősök, másodikosok kezébe is. Nem mindegy azonban, hogy milyen olvasmánnyal gyakorol a gyermekünk.
Tihanyi Anita alsósokat tanító pedagógust arról kérdezte a csalad.hu, melyek a megfelelő olvasmány ismérvei, amikre érdemes szülőként odafigyelni, és mit tegyünk, ha az egyébként lelkes elsős-másodikos csemetének a nyári vakáció hevében esze ágában sincs elővenni az olvasókönyvet.
1. Ne erőltessük!
– Az a kisgyermek, aki könyvek közt nő fel, akinek sokat olvasnak pici korától kezdve, megszereti az olvasást – mondja Tihanyi Anita. – Hacsak nem áll valamilyen zavar, például diszlexia a háttérben, a kicsik többsége szívesen olvas. A mesék, a szép történetek teljesen elvarázsolják őket. Nem szabad azonban erőltetni, mert azzal csak a kedvüket szegjük. Nem tartom feltétlenül szükségesnek, hogy az elsősök nyáron kötelezőket olvassanak. Az a tapasztalatom, hogy a gyerekek hamar visszarázódnak szeptemberben. Gyakoroljunk inkább játékosan a kicsivel: kibetűzheti a séta vagy a vásárlásaink közben a feliratokat
2. Ha a gyermekünk szeretne nyári olvasmányt, akkor annak csak örülhetünk, de egyáltalán nem mindegy, mit adunk a kezébe.
– Az átírt, lerövidített klasszikus meséknek nincs sok értelme, mert nem lesz kerek a történet. A sok kép, kevés szöveg szintén nem túl jó választás: mivel „készen” kapnak minden információt, negatív hatást gyakorolhat a képalkotásra is. Holott fontos, hogy a gyerekek a szöveg alapján önmaguk el tudják képzelni azt, amiről olvasnak. Számos olyan gyermekkönyvet látunk mostanában, amelyek hangzatos címmel, „trendi” témaválasztással és csillogó-villogó könyvborítóval csábítják a gyermekeket. Ezeknek a könyveknek általában nem elég nívós a nyelvezete, ezért szülőként célszerű felajánlani két színvonalasabb alternatívát, amelyek közül a gyermekünk választhat.
– Nagyon népszerűek a képregények, amelyek ugyan segítenek abban, hogy a nehezebben olvasó gyerekek is szívesen vegyenek olvasnivalót a kezükbe, ugyanakkor nem szerencsés, ha a képregény az egyedüli olvasmányélménye a kisgyermeknek. Nem kell teljesen elzárkózni tőlük, hiszen valóban szórakoztatóak, de itt is figyeljünk arra, melyiket választjuk: ne legyen bennük erőszakos tartalom, ami nyugtalaníthatja a gyermeket. A szuperhősös képregények nem elsős, másodikos gyerekek számára készültek.
3. A megfelelő gyermekkönyv
– A kevés képes, megfelelő betűmérettel (12-14) és betűtípussal írt meséket részesítsük előnyben. Fontos, hogy a gyermekünk korosztályának szóló olvasmányt válasszunk, aminek kerek a története, jó a nyelvezete, könnyen olvasható. Ezek többnyire az állatos, a természetről szóló, esetleg tündérmesék. Nyugodtan nyúljunk vissza saját gyermekkorunk meséihez! A magyar népmesékkel kiválóan fejleszthető a szókincs. Benedek Elek, Csukás István, Bálint Ágnes, Kormos István történetei szintén csodásak, és Tamási Áronnak is létezik kisebbekhez szóló meséskönyve – igaz, az elsősöknek még jobb, ha a szülő választ belőle, mert akadnak köztük olyan novellák, amik érzelmileg megviselhetik a gyerekeket (pl. boldogtalan karácsonyról szóló). Tamási Áron meséit azoknak javaslom, akiknek elég nagy a szókincse, mert ízes nyelven elbeszélt történetekről van szó. Schmidt Egon mesés jellegű ismeretterjesztő könyveit is meleg szívvel ajánlom, hiszen közel hozza a gyermekekhez a természetet.
4. Mennyi időt töltsön a kisgyermek olvasással?
– Szerencsés dolog, ha a kisiskolást lekötik a könyvek, de nem tesz jót, ha a gyermek odabent gubbaszt a könyveivel egész nap, ahelyett, hogy kint is mozogna. Az lenne az ideális, ha a kevésbé olvasni szerető gyerekek is olvasnának naponta 5-10 percet. Aki kedvvel teszi, nyugodtan olvasson hosszabb ideig. Nem kell kivenni a könyvet a gyermekünk kezéből, ha nagyobb az olvasásigénye, de figyeljünk arra, hogy elegendő időt töltsön a szabad levegőn játszva, futkározva. Ebben a korban még ez a legfontosabb.
