A legjobban fizetett szakmák élén két diplomás állás, mérnök és informatikus áll, a másik nyolc szakmunkás bizonyítványhoz kötött, ezek az épület- és szerkezetlakatos, a szabó-varró, a bolti eladó, a pék, a villanyszerelő, az ács, a gépi forgácsoló, a kőműves- és hidegburkoló, tette közzé az egyik vezető gazdasági portál a közelmúltban. A listát az álláskereső oldalak információi alapján állították össze. Megkérdeztünk a szakmák művelői közül néhányat, ők hogy látják a helyzetet?
Mindannyian megfogalmazták, hogy egy jó szakma, vagy diploma fontos ahhoz, hogy sikeresek legyenek, de a cél elérésének ez csak az egyik feltétele. Ma már egy szakmunkásnak is fontos az érettségi és legalább egy idegen nyelv ismerete. Tudni kell beilleszkedni, alkalmazkodni.
Az egyik, nyugdíj előtt álló válaszadónk megfogalmazta, sok fiatal ott bukik el, hogy ma divatos kifejezéssel élve nagy az arca. Aki már az első héten kioktatja a nála idősebbet, el akarja hitetni, hogy ő mindent tud és úgy is viselkedik, mintha a zsebében lenne a bölcsek köve, ne csodálkozzon, hogy még a próbaidőt se húzza ki. Az sem mindegy, ki melyik régióban él. Az ország hátrányos helyzetű régióiban többnyire alacsonyabbak a bérek. Aki jobban akar keresni, mérlegelnie kell, hogy az albérlet kifizetése után marad-e annyival több, hogy legyen értelme nekivágni az ismeretlennek.
Klára, nevezzük így, több mint 30 éve végzett Ajkán varrónőként. Nem kényszerből választotta ezt a szakmát, kiskorától az akart lenni. Nagymamája is varrónő volt. Amikor ő megszületett, már nyugdíjasként kedvére alkotott. Varrt is a kislánynak csinos, egyedi ruhákat. Már az óvodában is megfordultak utána az anyukák. Ő pedig élvezte, hogy gyakran került a figyelem középpontjába. Amikor elérte azt a kort, hogy ollót és tűt vehetett a kezébe, a nagyival együtt alkotott. Tíz évesen már ő tervezte a saját ruháit. Jó tanuló volt, szakközépiskolába is felvették volna, de ő tudta, mit akar. Az ipariban végig a legjobb volt. A bizonyítvány megszerzése után úgy tervezte, pár évig alkalmazottként dolgozik, majd ha lesz némi tőkéje, saját vállalkozásba kezd. Tervez és készít boldog menyasszonyoknak esküvői ruhát, kislányoknak elsőáldozásra csinos fehér bokáig érőt, alkalmakra minden szépet és jót. Hirdette magát, adott árengedményt, ha kellett, egész hétvégén a gép előtt ült, de nem jött be a számítása. Felhagyott az egésszel, kiment külföldre a vendéglátásba. Már az első héten érezte, ez nem neki való, de hat évig kitartott. Ma az egészségügyben dolgozik, saját magának és családtagjainak varr csak. Tavaly a céges bulira a saját maga tervezte és varrta kosztümben jelent meg. Kolléganői azonnal kérték a telefonszámot, ahonnan rendelte. Gondolta, megvicceli őket, megadta a sajátját. Nem hitte, hogy komolyan gondolják. Úgy vélte, csak hízelegni akarnak neki. Pár perc múlva csengett a mobilja. Jó napot kívánok, szeretnék rendelni lila, ibolya mintás felsőt, ha lehet szilveszterre. Hatalmas nevetés lett a vége. Klára ma már ismét varr. Még másodállásban, de tervezi, ha így marad még pár hónapig, ott hagyja a mostani munkáját és végre megvalósítja az álmait.
-Jól választottam, amikor kitanultam a gépi forgácsoló szakmát, mondta Kristóf. Akkor unalmasnak tűnt, de ma már épp azt élvezi. Napokig gyártja ugyanazokat a darabokat. Beállítja a gépet, odafigyel, és megy minden magától. A fiú, akit ápolónő édesanyja egyedül nevelt, informatikát tanult. Érettségi után azonban nem a felsőoktatásban folytatta, hanem szakmát tanult. Mint indokolta, informatikusból túlkínálat van, ez lenyomja a béreket. Egy-egy álláshirdetésre tucatjával jelentkeznek, a jó szakmunkást viszont lasszóval fogják. Ő előnnyel indult a munkaerőpiacon. Középfokon beszél angolul, érettségizett, jogosítványa van. A céltudatos fiatalra a cég tulajdonosa is felfigyelt. A legutóbbi üzleti tárgyalásra magával vitte angol tolmácsnak. Kristóf még nem tudta, hogy ez a vizsga, a főnök ugyanis jól beszéli a nyelvet, csak ki akarta próbálni a fiút, aki megfelelt. Ma már az üzleti leveleket is ő fordítja a fizetése pedig bruttó félmillió havonta.
Viviennek felemás tapasztalatai vannak. Falusi élelmiszerboltban kapott állást, miután férjhez ment és költözött. A 12 kilós karton üdítőket, a nehéz zsákokat nem volt könnyű cipelni, de az igazi nehézséget nem ez okozta. Azt nem tudta megszokni, hogy naponta legalább tucatszor el kellett mondania, nincs hitel. A másik, számára borzalmas dolog az volt, amikor őt kérték számon azért, mert a városi hipermarketben 50 forinttal olcsóbb a kenyér, vagy már szerda délutánra elfogyott az egész hétre rendelt kannás bor. Két hónap után fontolgatta a felmondását, csak az tartotta vissza, hogy nem maradhatott jövedelem nélkül. Ekkor látta meg az újságban egy illatszerbolt hirdetését, amelyben szakképzett fiatal hölgy eladót kerestek. Tízen jelentkeztek, és őt választották. Imádja a munkáját, örömmel megy dolgozni. A karácsony előtti csúcsforgalom őt nem fárasztotta, hanem feltöltötte. Élvezte, hogy segíthet a vásárlóknak, hogy jól válasszanak és még örömtelibb legyen az ünnep. A múlt hónapban egy ismerőse hívta egy bécsi pláza egyik üzletébe boltvezetőnek. Gondolkodás nélkül mondott nemet. Ő megtalálta a számítását itthon. Amúgy nem azért ment férjhez, hogy havonta egyszer egy hétvégére jöhessen haza.
